A megfelelő csatlakozó hígtrágyaszállító tartálykocsihoz
A mezőgazdaságban a hígtrágya kijuttatásához a piacon a gyártók különböző rendszereket kínálni a csatlakozótechnológia területén. A különböző rendszerek vizuálisan, illetve a golyó vagy a csésze mérésével azonosíthatók.
Ebben az útmutatóban bemutatjuk a leggyakoribb hígtrágyacsatlakozó rendszereket, köztük az olasz rendszert, a Perrot-rendszert, a Bauer-rendszert és a Kirchner-rendszert.
Olasz hígtrágyacsatlakozó rendszer
Az olyan gyártók, mint a Ferrari, Baroni és Berselli olasz hígtrágyacsatlakozóit a hígtrágyatechnikában VT-csatlakozóként (beillesztett csatlakozóként) és MT-csatlakozóként (befogadó csatlakozóként) ismerik. Ez a rendszer abban különbözik a Perrot-csatlakozóktól, hogy az MT-csatlakozón állandóan hegesztett karok, a VT-csatlakozó gömbjén pedig egy laza szorítógyűrű található. A szorítógyűrűn van egy bevágás, amelybe az MT-csatlakozó karjai belekapcsolódnak.
Az olasz csatlakozó méretét a VT-csatlakozó külső átmérőjének vagy az MT-csatlakozó belső átmérőjének mérésével határozzák meg. A tömlő csatlakozójának külső átmérőjét kell mérni; alternatívaként a tömlő belső átmérője is használható.
Bauer hígtrágyacsatlakozó rendszer
A Bauer-csatlakozórendszer két komponensből áll: Az MT-csatlakozó egy darabból áll és csésze alakú, míg a VT-csatlakozó egy mozgó gyűrűvel rendelkezik, amelyhez a karok csatlakoznak.
A Bauer-csatlakozórendszer a gyorskioldó rendszernek köszönhetően még nehéz munkakörülmények között is könnyen csatlakoztatható, és a forgó gyűrűnek köszönhetően nem kell külön igazítani. A szerelvények rugalmasan, akár 30°-os szögben is elhajlíthatók, és még így is abszolút szívás- és nyomásállóak.
A rendszer akár 20 bar üzemi nyomást is kibír, és a DIN EN ISO 1461 szabvány szerinti kopásálló tűzihorganyzásnak köszönhetően különösen tartós. Minden csatlakozó alkatrész nagy szilárdságú minőségi acélból készül, és hosszú élettartamot garantál.
A Bauer-csatlakozó méretét az MT-csatlakozó külső átmérőjének vagy a VT-csatlakozó belső átmérőjének mérésével kell meghatározni. A tömlő csatlakozójának külső átmérőjét kell mérni; alternatívaként a tömlő belső átmérője is használható.